Ötödik osztály, negyedik iskola. Év közben ráadásul. Nem mintha bármi elementáris vagy tragikus esemény késztetett volna bennünket erre. Nem költözünk, nem válunk, nem verték és ő se vert másokat, nem készült ki és nem is készített ki idegileg ő sem senkit. Nem volt drámai mélypont, csak általános rossz közérzet. "GYŰLÖLÖM" írta fel egy nap girbe-gurba betűivel egy papírra, amikor besokallt a tengernyi házi feladattól, a rá nehezedő tonnányi tananyagtól. És ezzel kelt egy ideje minden reggel. A haverokat imádta, és a tanárokkal se volt hű de nagy gond egyenként, csak valahogy az egész egyben nem esett jól. Rossz érzés volt minden reggel így elküldeni valahová, ahol nagyon nem érzi jól magát. Győzködni arról, hogy ez szükségszerű, amikor mi magunk sem tudtunk azonosulni azzal, amire kényszerítettük őt.

Maradhatott volna. Megszokta volna. Betört volna. Egy idő után már egész jól érezte volna magát. A fogva tartott, tudjuk, idővel megszereti a fogvatartóit. Mi azonban nem akartuk, hogy betörjön és megszokjon, mert még mindig hiszünk a választás szabadságában. 

Próbálkoztunk érvelni, jelezni, amit másképp is lehetne, mert nem pénz kérdés és nem is plussz idő, csak némi emberség. Nem tolni le a kölyköket nap mint nap, hogy milyen figyelmetlenek, lusták, fegyelmezetlenek. Nem adni mázsányi házit, ami a diszeseknek háromszor annyi idő és késő este, a hat óra iskolai munka után már merőben improduktív. Ám láthatóan teljesen hasztalan volt, ugyanis nem emberekkel harcoltunk, hanem a rendszerrel magával. Mivel a rendszert megváltoztatni nem tudjuk, odébb álltunk tehát.

Hagytunk időt a búcsúra. Megköszöntük, akinek meg kellett köszönni, és megmarad barátnak az, akinek meg kell maradnia. Az új közösséggel pár nap alatt hangot talált. Nyitottak voltak, ahogy az egész iskola nyitottnak bizonyult. Befogadó és segítő közeget tapasztaltunk, amit nem a tekintélyelv, hanem a közös munka igazgat.

Kristófnak pedig a sok váltás során kifinomult az a képessége, amivel felméri a kortárs csoport dinamikáját és kijelöli benne a saját helyét. Tapasztalta már, hogy a másokra fordított figyelem megtérül, szerethetőnek lenni megéri, mert ha nyit mások felé, könnyebben elfogadják. Tanulja a változást, és már egész jó benne.

Mi pedig úgy gondoljuk, manapság az egyik leghasznosabb tudás a változtatás képessége. Szülőként azt üzenjük neki vele: nem kell benne maradnod a számodra kényelmetlen, előnytelen helyzetekben. Nem kell tűrnöd a megalázást, a kiszolgáltatottságot, a rossz közérzet nem szükségszerű. Kilépni egy rossz párkapcsolatból, mérgező munkahelyi légkörből, diszkomfortos iskolából nem lehetetlen. Változtatni lehetőségedben, váltani jogodban áll. Nem mellesleg pedig a testi-lelki egészség záloga, ha tudod, saját sorsod irányítója vagy. Mert amíg választhatsz másik lakást, másik várost, másik országot és másik iskolát, addig tiéd a döntés szabadsága. A választás szabadsága pedig felszabadító lehet.

Mindez nem jelent gyökértelenséget vagy magányosságot. Épp hogy a saját belső állandód következetes képviseletét jelenti. Nem meghajolni, nem kiszolgálni, nem alávetni magad annak amit nem ismersz el magasabb értéknek. Mert ha hagyod, hogy a belsőd vezéreljen, végül megtalálod a megnyugvást: társat, otthont, hazát - helyedet a világban.