A szombati plussz tanítási nap abszurdum. Utálja a tanár, utálja a gyerek egyaránt. Aki kitalálta bizonyára a gyereket és tanárokat egyaránt utálta.

Nem mentség, hogy "úgysem lesz igazi tanítás", mert bizony reggel újra fel kell kelni. Ismét egy nap, amikor nem tudja magát kialudni a gyerek. és aligha van undorítóbb dolog, mint télen, fagyban, sötétben neki indulni az iskolának. Hétvégén. Ha meg úgysem lesz igazi tanítás, mire jó az egész? Eljátsszuk, hogy úgy csinálunk mintha? Szombaton nem feleltetünk, csak beszélgetünk? Jó lenne, ha végre tudomásul venné mindenki, döntéshozó, tanár és szülő egyaránt, hogy az iskola sok gyerek számára akkor is megterhelő, ha nincs tanítás. A puszta ottlét feltételezi az igazodást a rendszabályokhoz (nem beszélsz, nem szaladsz, nem mozogsz). A folyamatos nyüzsgés, 20-30 gyerek folyamatos zsivaja, a nekik való megfelelés belső kényszere éppoly fárasztó mint egy magyar vagy matek óra.

Az sem magyarázat, hogy mivel ez általános munkanap a szülőknek, így az állam "gondoskodik" a gyerekek felügyeletéről. Oltári jó lenne, ha az állam nem "gondoskodna" helyettem a saját gyerekemről. Ha valóban csak gondoskodásról és nem büntetésről van szó, akkor miért kötelező az ottlét? Miért nem csak a lehetőségét kínálja fel a szombati iskolának, azok számára, akik nem tudják másként megoldani gyerekük felügyeletét? Vagy a kormány olvasatában netán ez lenne demokrácia, hogy ha az ország egyik fele dolgozni kénytelen, tegye ezt meg a másik fele is?

Mindent egybe vetve: a szombati iskola alól te szülőként felmentheted a gyerekedet azzal, hogy igazolod számára a hiányzást. Erre mindent iskola lehetőséget ad. Felfoghatjuk ezt úgyis, mint a polgári engedetlenség egy formáját. Egy alapvetően elhibázott oktatáspolitikai döntés bírálatát. Nem baj, ha a gyereked mielőbb szembesül vele, hogy a hatalom játékszabályai felülírhatóak.