A gyerek nem azonos az iskolával. Nem tölti ki az életét, nem ad értelmet a létének, nem magyarázza személyiségét. A mai iskola sokkal inkább kaloda, ami megkötözi kezét, lábát, hogy ne mozogjon, rögzíti fejét, hogy se jobbra, se balra ne tekintsen, csak előre. Pár generációval ezelőtt, amikor a tudás még sokak előtt elzárt terület volt, akkor az iskola még valóban lehetett a demokratikus tudásmegosztás tere. A nyugati kultúrában viszont a világhálón keresztül a tudás ma már szinte mindenki számára hozzáférhető. Ma a tudáshoz való hozzáférés nyitott, ezért a mai iskola az ismeretek feldolgozását kellene hogy segítse.

A mobiltelefon iskolai tiltása jól jellemzi ezt a visszás helyzetet. Az iskola megerőszakolja a gyereket, amikor kiveszi a kezéből azt, ami számára a legfontosabb. Kiszakítva ezzel saját idejéből és teréből. Totális ellenőrzését a magán térre is kiterjeszti. Mond csak, te milyen körülmények között viselnéd el, hogy privát léted titkait őrző mobilod, laptopod elvegyék, letiltsák? Ezzel az iskola életidegen és hazug helyzetet teremt: csináljunk úgy, mintha a hetvenes években élnénk: vegyük elő a tankönyvet és a ceruzát. És miközben az elkobzott telefonokat őrzi a tanár, a szünetben ő maga böngészi a saját készülékét.

A magyar iskola tehát béklyó a gyereken. Te vagy az egyedüli, aki szabaddá teheted.

Ha hagysz szabadidőt a saját gyerekednek, akkor kibontakozik valódi kreatív énje. Játék közben szárnyalni kezd teremtő, alkotó fantáziája: akkor is, ha babát ringat, firkálgat, tologatja az autóit, legót épít vagy éppen a telefonját nyomkodja. Akkor és ott végre a saját idejében és a saját világában lehet. Kell, hogy hagyjunk neki szabad teret, lélegzetvételnyi időt, amikor a saját életét élheti. Ha hagyod unatkozni, zenét hallgatni, tévézni vagy legózni, esélyt adsz neki arra, hogy a saját ritmusában magára találjon. 

A házi feladatok, különórák közé szorított gyerek kis szörnyszülött lesz, akinek lelki fejlődése nem a saját, hanem a felnőttek akarata szerint zajlik. Ha az oktatás elvárásaihoz faragod a gyereked, félő, hogy épp olyan rabszolgává válik majd, mint te magad is vagy. Félő, hogy felnőttként konstatálja majd, hogy nem a saját életét éli. Ha szabad emberré akarod nevelni, először is az iskola kötelekéitől szabadítsd meg. Ez nem jelenti az iskola teljes negligálását, de szabadíts fel őt attól a nyomástól, hogy az iskolai teljesítménye szerint értékeled.

Az én gyerekem nem a jegyei alapján jó vagy rossz. Bizonyosnak kell lennie abban, hogy a felé áradó szeretetem és elfogadásom teljesen független az iskolai teljesítményétől. Tudnia kell, hogy az iskola létező világunk létező rendszere, amelyben nem árt, ha ismeri a közlekedést. De ha azt akarom, hogy szabad emberré váljon, nem azonosíthatja magát a fennálló rendszerrel, ahogy az aktuális hatalomnak sem vetheti alá magát. Ismerje, használja, de ne ne vesse magát alá.

Ha már kénytelen vagy naponta elvinni oda, vedd le hát a válláról az iskola súlyát. Szó szerint is, ha kell, cipeld te a táskáját, old meg a háziját, és képletesen is - szeresd az iskola ellenében is. Legfőképp, teremts neki olyan időt, amit arra használ, amire akar.

A kreatív gyermek - szabad gyermek. Önmaga világában és saját idejében élő gyermek. A szabad gyermek pedig boldog gyermek.