Kicsengetnek. Összepakolsz, bevágod a cuccot a táskába. Visszanézel, nem maradt-e ott valami fontos. Hol lesz a kövi óra? Nyelvtan, három-hatvankettő. Caplatsz fel a harmadikra, huszonöt kiló a táska. Közben majszolod a megolvadt szendvicset, folpak megy a szádba. Egy hülye meg gurul le a lépcsőn, másik barom pedig köpdös, de vicces. Balra a hatvankettő. Kipakolsz, csak a füzet és a ceruza, semmi más, mert Aranka néni így szereti. Csakis így. Leülsz végre, csócsálod a szendót, mire berobban egy tanár: nagyszünet van, söprés ki az udvarra. Le a szekrényhez. Hol a kulcsa, basszus. Fel a kabátot. Most meg hova tűnt Tibó, a haverom. Fussatok pár kört - terel ki minket a tanár. Végre kint és de jó a levegő. Itt van Csutka meg Petya és még pár hatodikos, pont elegen, hogy fogózzunk. Szaladok, lobog a kabátom, pirul az arcom. De jó. Csilla látja. Én is látom őt, ahogy Hédivel néznek minket, de nem szállnak be. Szaladok, de jó, sose kapnak el. Sipít a csengő. Befelé, szaporán, becsöngettek.  Mit kerestek még a folyosón?! Karcsi néni mindig ricsajoz. Ne fuss! Mordul ránk a technika tanár. Kabát be a szekrénybe. fel a harmadikra, Még egy falat szendó de jól esne, de már nincs rá idő. Csorog a hátamon az izzadság. Vannak  zöngés és zöngétlen mássalhangzók...