Gondolkoztál már azon, hogy miért is jár a gyereked iskolába? Mert a törvény kötelez rá? Mert mindenki jár? Mert dolgozol? Ha nem lenne törvény, ha választható volna és ha nem kötne a munkád - akkor is elküldenéd oda minden nap? 

Maradjunk az általános iskolánál. Azt a tudás anyagot, amit ott kap, bármely érettségizett felnőtt könnyedén át tudja adni neki. Felteszem, te könnyebben és élvezetesebben megtennéd, mint a napi 8 órában megfáradt tanárok. Ráadásul te ismered a saját gyerekedet, tudnád kapcsolni a tananyagot az érdeklődéséhez, ritmusához. S vélhetően lényegesen empatikusabb lennél vele, mint egy idegen, akire még vagy 15-20 kölyök van bízva. Arról nem is beszélve, hogy a beléjük sulykolt tananyag milyen elavult, mekkora időpocsékolás, hogy gyermekéveik legszebb részét olyan tudásanyag bebiflázására pazarolják, ami: a/már most elavult; b/nem értesz vele egyet; c/ha mégis szükséged van rá, interneten könnyen elérhető.

Tehát a tananyag elsajátítása miatt nem érdemes iskolába járni.

Akkor talán az ott szerzett élettapasztalatok miatt érdemes iskolába járni? Hogy megtanulja az a gyerek, vannak buták, vannak gonoszak, hogy betörjön, tanuljon meg szabályt betartani, büntetést elviselni, megaláztatást eltűrni, smúzolni, hazudni, megalázkodni, felülkerekedni, győzni? Hát ha így gondolod, akkor nyugodtan beadhatod egy nevelőintézetbe vagy katonai iskolába is, bentlakásosba leginkább, ott aztán embert faragnak majd belőle. De ha úgy gondolod, hogy a gyerekednek nem kell túlélő tábor ahhoz, hogy túlélje az életet, ezért nem érdemes iskolába járni.

Ha nem a tanulás és nem az élettapasztalatok miatt, akkor talán a vele egykorú gyerekek társasága miatt érdemes iskolába járni? Köztük ugyanis elsajátítja azokat a szociális, kooperatív készségeket, amivel aztán emberi közösségben közlekedni tud. Barátokat szerez és veszít el, szerelmeket szerez és veszít el, tagja lesz kisebb-nagyobb gyerekcsoportoknak, ösztönösen tanul és tanít. Egyedül ez az a közeg, amit te szülőként nem tudsz pótolni és amire valóban szüksége lesz a későbbiekben is. Ezek szerint a társaság miatt érdemes iskolába járni?

Ha ez így van, vonjuk ki belőle az irányító tanárokat és szabályokat. Bízzunk a gyerekek demokratikus ösztönébe, önszabályozó és öngyógyító erejében, együttműködő készségében és bölcsességében. A felnőtteket tartsuk meg óvó-védő, tanácsadó szerepben. Ha a gyerek kíváncsi rájuk, kontaktusba léphet velük. Ha kérik, kaphat az általuk összegyűjtött tudásból és tapasztalatból. 

Mindent egybevetve, az egyetlen értelmes indok, amiért a gyerekeinket iskolába küldjük (engedjük), az a gyerekek saját közössége. Azaz: „Egyének kooperatív csoportja, akik között a kapcsolatok mélyebbek annál, mint amit az elvárt társadalmi szerepek előírnának. Ezek az emberek képesek egymással őszintén kommunikálni, közösen örülni, közösen gyászolni, és egymás helyzetébe magukat beleélni.”(M. Scott Peck:The Different Drum)

Így akkor el is jutottunk Summerhillben. Ez az az árkádikus vidék, amitől a ködös magyarországi oktatás gyorsuló ütemben távolodik.

Aki mégis kíváncsi rá, itt sokat mindent talál összegyűjtve: http://www.demokratikusneveles.hu

De biztos vagyok benne, hogy még én is vissza fogok hozzá térni.