Borzongató belegondolni, hogy ezen a héten mintegy százezer ötödikes tanul a káposztáról. Teljesen mindegy, hogy három generáció óta káposztatermelő vecsési család sarja-e, vagy belvárosi suhanc, aki közelebbről a Hunyadi téri zöldségesnél látott káposztát. Érdektelen, hogy amióta öt évesen körbe hányta az ebédlőt a paradicsomos káposztától, csak rossz álmaiban jön elő ez a zöldség. Ahogy az sem fontos, hogy kicsi korában rémisztőnek találta, hogy a nagynénje szerint a kishúgát a szülei egy káposztafejben találták, ezért másodikban akkor verekedett először, amikor egy szeplős fiú káposztafejnek csúfolta. Ez mind teljesen érdektelen a lényeg szempontjából. A lényeg pedig a tankönyvben van benne foglaltatva. Mint a szent ige, amit tudnia kell minden éretlen elmének. 

Húsos, széles levelek, torzsából, első nyáron gyökér, aztán a termés, kétnyári növény, zabálja a káposztalepke. Elmosódott fotókon, mint valami retró horror látható is, pete, lárva, báb. Fehér alap elé, fotóshopolova kelkáposzta, karfiol, karalábé. Se színe, se szaga, épp olyan életszerű mint a gyökvonás. Címe ellenére az "Élet a kertben" fejezetből sikerült kivonni az élet utolsó leheletét is. Csórikáim kertnek a színét se látják, sivár tantermek neon fénye alatt próbálják megtanulni a káposztát, ami ebben a pillanatban olyan messze kerül tőlük, mint a Mars-homok.

Röpke egy hónap leforgása alatt százezer gyerek mutat teljes közönyt minden iránt, amihez eddig volt némi köze, legyen az muskátli, paradicsom vagy burgonya. Még az édes szőlőt is sikerül tankönyv szagú unalommá párolni. Ezen a ponton a tanulás végképp lehasad az életről. Úgy masíroznak hétről hétre végig a leghétköznapibb virágokon és zöldségeken, hogy egyetlen nyamvadt muskátlit vagy diófát nem néztek meg, de még egy nyomorult vöröshagymát se vágtak fel, hogy legalább együtt zokogjon az osztály közös nyomorúságában.

Dani közben az új távirányítós autójára gondol, amire nagyon büszke, mert maga szerelte össze. Icusnak a kismacskáján jár a feje, aki mostanában szokatlanul sokat alszik. Gergő fejében megy az az új szám, amit tegnap este töltött le. Marinak csikar a hasa, már második napja, de anyja azt mondta csak szimulál, mert nem akar hétvégén az apjánál aludni. Szabrina pedig végig az új óráját bámulja, amit most kapott a nővérétől, cserébe a hallgatásáért.

Gabi néni sem igazán tudja mit keres itt. Ő eredetileg kémia tanár, valamikor a gyógyszeripar vonzotta, és a káposztától rémesen puffad a hasa. Gondolt is rá, hogy behoz egyet órára, vagy legalább egy foghagymát, a jövő héten. De ez az ötödik óra, és láttak már káposztát mind, bizonyára.

Eljátsszuk tehát, hogy ez kicsit érdekes. Nyúzzuk vele a gyereket este nyolckor: pete, lárva, báb, biztos kérdezni fogják a dolgozatban kisfiam. Ő pedig engedelmesen bemagolja, mert csak így kaphatja meg a vágyott mini drónt. és csak így mehet ottalvós pizsi partira Lucához.

Az anyag leadva. Az anyag átadva. Az anyag beadva. Mindenki készen áll az agyatlanításra. Engedelmes káposztafejek ülnek moccanatlan a padokban.

A legrémisztőbb mégis az, hogy ez valahol, valakinek így jó. Tudja, hogy ez van - és szeretné hogy így maradjon. Mert érdeke, hogy az iskolák padsoraiban engedelmes káposztafejek növekedjenek.